A város megjelenítésének mediális változatai – Humántudományok, építészet, kommunikációelmélet

Budapest, 2022. október 27‒28. (csütörtök‒péntek)

Ludovika Campus főépület fsz. Zrínyi terem

Szervező:
NKE EJKK Politika- és Államelméleti Kutatóintézet
 

 

A város (urbs) olyan természeti és épített környezet, amely lakói, a városi polgárok számára otthonul szolgál. Ahhoz, hogy ezt az otthonosság-érzetet megteremtse, a városnak rendezettnek kell mutatkoznia. Ez jó esetben nem valamifajta külsődleges szempont rákényszerítése a város szövetére, hanem olyan elvek követése, melyek a város saját, csak rá jellemző természetéből, növekedése folyamatából kristályosodnak ki. Az elrendezettség, az a tény, hogy a város építőelemei rendre megtalálják helyüket az egészben, a polgárok számára olyan érték, amelyen keresztül saját helyzetükre, a közösségen belül elfoglalt helyükre, végső soron a várost lakó közösség rendjére tudnak reflektálni. Másfelől a közösségen (civitas) belüli szervezeti formák, kapcsolatrendszerek a város (urbs) szövetében kivetülnek, ott is felismerhetővé válnak.

A város jelenét múltja határozza meg. Az a folyamat, ahogy a múltból eljut a jelenig, a város számára kulcsfontosságú. Ezért a város lakói ápolják a város múltjának történetét, hisz nem csak a város jelenlegi arculatát tudják ebből felépíteni, hanem saját helyüket is jobban érthetik, a városon belül és azon kívül is. A várostörténet a történetírás sajátos formája, emlékezetpolitika, amelynek célja az épp regnáló közösség azonosságtudatának erősítése, a közösségi kohézió biztosítása. A történetíró maga is él szépírói és retorikai eszközökkel, amikor a város történetét rekonstruálja. A jól megírt történet révén a város elnyeri helyét a kortárs közgondolkodásban. A jól megírt várostörténet pedig megnyitja az utat a várossal kapcsolatos irodalmi alkotásokig, Baudelaire, Balzac, Hugo, Mikszáth, Krúdy, Kosztolányi és Ottlik város-leírásaiig.

Az építészet (beleértve a hagyományos építőművészetet és a városépítészetet is) maga is az esztétikai kivetítés technológiáival él, míg eljut a kiinduló ötlettől a mestertervig, s tovább, a tényleges építési folyamaton keresztül. Ahogy a (város)építész leképezi a város házait, utcáit, negyedeit saját vázlatain és kidolgozott tervein, ugyanígy jár el a politikai szónok, aki a város dicsőségét megénekli, saját politikai céljait szolgálva.

A konferencia célja a város irodalmi, humántudományi, valamint építészeti reprezentációinak kommunikációelméleti horizontú számbavétele és összehasonlítása. Az előadások annak az intermediális vizsgálatára tesznek kísérletet, miként jelennek meg a város esztétikai és politikai dimenziói, illetve ezek egymásra gyakorolt hatása az irodalom, a történetírás és az építészet, továbbá a tágan értelmezett humán tudományok beszédrendjeiben és ábrázolási technikáival, mely kommunikatív alakzatokon keresztül válik elbeszélhetővé és közvetíthetővé a város, mint komplex történeti, gazdasági-társadalmi, és politikai jelenséghalmaz. Az előadások egyaránt vizsgálják a város épített környezetének (urbs), valamint az ehhez kötődő politikai közösségnek (civitas) művészet- és tudományterületeken átívelő kommunikatív dimenzióit, a szervezők reményei szerint új megvilágításba helyezve a városi közösségszerveződés mediális reprezentációinak társadalmi és politikai jelentőségét.